 |
| A Ruha amit felvettem |
Hétfő...A legutálatosabb nap az egész világon...A hétfő röviden nekem: Vége az egy hetes tavaszi szünetnek.Annyi minden történt, olyan mintha csak tegnap lett volna, hogy megismerkedtem 4 majommal, akik a barátaim lettek.Az ébresztő megszólalt, jelezve hogy 7 óra van, így felkeltem.Utam egyből a mosdóba tartott, ahol elintéztem a szükségleteimet.Mosdóból kiérve halkan lépkedtem, mert anyu szabadnapos, apu vissza ment Párizsba, öcsinek meg még csak holnap kell vissza mennie a suliba.A nővérem ilyenkor már rég a suliban van.A szobámba érve a gardróbom elé ugrottam, és mintha lenne valaki a szekrényben, kinyitottam és ráijesztettem a ruháimra.Szegények halálra rémültek.Végül egy fekete farmer, fehér trikó, szürke szíves pulcsi, lila torna cipő, és egy pár lila rózsás fülbevalóval veszem át a világ felett az uralmat.Gyorsan bevágtam egy szelet kenyeret a pirítóba, és vártam hogy szép barnára megsüljön.Apu olyan pirítót vett, Párizsban, ami jó magasra feldobja a kenyeret, attól függően, hogy állítom be.Én mindig a legmagasabb fokozatra rakom amikor sietek.Felszaladtam a táskámért, de mikor a vállamra dobtam a pántját a Nike táskámat, csöngettek.Egy nagy sóhajtás kíséretében felkaptam a Dzsekim, és szaladtam is le a lépcsőn.Második csengetésre már ki is nyitottam.
- Carlos? - lepődtem meg, nem számítottam, hogy az ajtómba lesz.
- Szia Jade - mosolygott rám őszintén - arra gondoltam, mivel abba a gimibe iratkoztam be, ahova te jársz, és ööö tudod... - akárhogy néztem rá, nem tudtam kivenni, hogy mit akar a drága - mehetnénk együtt... - bökte ki végül.
- Örömmel. - mosolyodtam el, majd a Dzsekim cipzárjáért nyúltam, de akkor ugrott fel a pirítósom.Gyorsan felhúztam a cipzárt, és volt időm elkapni a pirítóst is a számmal. Carlos csak tapsolt párat,majd elállt az útból.Gyorsan bezártam a bejárati ajtót, és már indulhattunk is.Az idő borús volt, gyűltek a fekete felhők.Lassan fújt a szél, még a sálam alá is befújt.Bátran kijelenthetem, mindjárt szakad az eső. Carlos arcán enyhe pírt véltem felfedezni, biztos a szél kicsípte a pofikáját.
- Na és miket szoktál nézni a Tv-ben? - kérdezett meg rám se nézve.Nem épp a legjobb téma egy beszélgetés kezdéséhez.
- Legtöbbször pendrive -ra szoktam animét feltölteni, és azt csatlakoztatva nézem a nagy képernyőt.
- Tudsz pár jó animét ajánlani? - nézett rám valamennyi érdeklődéssel.
- Hááááát, van egy pár, például: Uta No Prince Sama, Iku x Boku SS, Lovely Complex, Ouran High School Host Club és még az MM! -et tudom ajánlani.De ha találsz egy olyan nevű animét aminek az a címe, hogy Vampire Knight, meg ne nézd...- hajoltam közelebb a hatás kedvéért -SOHA! - hajoltam ki az aurájából.A Dzsekimen hirtelen egy csepp lett, ami követte a másik, a harmadik, és egyre több, míg ránk nem szakadt az ég.Rohanni akartam, de Carlos vissza rántott.
- Hova sietsz? - kérdezte nagy mosollyal.
- Esik az eső, meg fogunk ázni!
- Tévedsz - rántotta ki a táskájából az esernyőt majd át nyújtotta nekem - én fogok megázni.
Kinyitottam az esernyőt, majd mosolyogva húztam magamhoz a bohókás pajtásomat. - vagy te is be jössz ide, vagy ketten ázunk. - mosolyogtam még mindig, a hevesen ellenkező fiúnak. - Büdös vagyok? Tegnap fürödtem. - nevettem rá.
- Dehogy vagy büdös - húzott magához a kelleténél erősebben.Így sétáltunk be az iskolába, egészen a termünkig ( Rájöttem hogy ő is a 10/b -be jár, csak év vesztes ) Ahol Sam törölgette a baseball ütőjét.
- Az meg ki? - mutatott a mellettem haladó fiúra a baseball ütővel. - csak nem? Végre túl tetted magad azon a seggfejen?
- Neked is szia - köszöntem szarkazmussal - ő az egyik új barátom, és nem a pasim.A neve Carlos Pena, és mostantól osztálytárs.
- Óóó akkor ülhetsz mellém - mutatott a helyére, még mindig a baseball ütőjével - de ülhetsz Fredward kocka Benson mellé is, de akkor nagyon megbánod! - ütött bele a tenyerével az ütővel.
- Sam, mondtam már, az újakat nem szabad megfélemlíteni! - szóltam rá szigorúan.
- Jól van na, üljön ahova csak akar, engem nem érdekel. - vette fel a nem törődöm stílust - de van szalonnáááááááám - lóbálta előtte a szuper vékony száraz hús falatot.
- Szalonnaaaaaa! - és hirtelen Sam mellé leült és kikapta a kezéből a szalonnát, amit jóízűen befalt. Mosolyogva Megforgattam a szemem és beültem a padomba.Kikerekedett szemekkel lestem Freddiet, akin egy skót szoknya díszelgett, hosszú, fehér térd zoknival és fekete pántos cipővel megkoronázva, egy bolyhos, kockás, szinte már francia sapkával és egy inggel párosítva...Oh anyám, Logan hogy fog ezen röhögni ha elmondom neki...Nehezen tartottam vissza a nevetést,szinte már a padot ütögettem amikor Carly lépett be az ajtón, emosan??? Az amúgy is fekete hajába kék tincseket véltem felfedezni, pólóján a Black Veil Brides Lógója szerepelt, szeme halálosan ki volt húzva feketével, szaggatott cső farmer, fekete bakancs és ujjatlan kesztyű koronázta az egészet.Nem bírtam ki röhögés nélkül, a padra hajtottam a fejemet, és kitört belőlem a röhögés.Ez a legfurább napom.Sírtam a röhögéstől.Hirtelen két alak tornyosult felettem.Mikor végre sikerült abba hagynom a nevetést a szememet törölgetve rájuk néztem, de akkor a röhögő görcs újra elkapott.
- Mondjátok meg, mik ezek a szerelések - próbáltam nem nevetni, de mosolyogva maradtam.
- Fogattam Freddievel, hogy ha a Barcelona győz, akkor ő beöltözik skót fickónak egy napra, de ha a Chelsea akkor én öltözök be emosnak. - magyarázta Carly.
- És? - sürgettem őket.
- Az állás 1-1... mindketten vesztettünk - fejezte be Freddie, Carly helyett.A nap többi része nyugisan telt el, első órán,Irodalmon a tanár megkérdezte Carlytól és Freddietől, hogy csak ő nézte el a naptárat és Április 1-je van, vagy csak Carly és Freddie nem tudja, hogy május van.Második óránk ének volt. Carlosnak arany hangszálai vannak.Harmadik óra,Testnevelés.Az a boszorkány, Mrs.Williams 30 percen át futtatott minket, megállás nélkül, és aki csak egyszer megállt, bevágta neki az egyest.Így hát futottunk mint a nyúl.Már aki...Ezzel magamat, Samet és Carlost értem.Sammel futás közben kitárgyaltuk hogy mit csináltunk tavaszi szünetben.Én Persze a fiúkkal lógtam, ő meg az újabb apa jelöltett üldözte el.Nagyon megviselte őt, mikor két évvel ezelőtt az apja meghalt Rákban.Borzasztó volt, de nem csak neki meg az anyjának, hanem az egész osztálynak.Ő hozta mindig az osztály karácsony fáját, mindig friss sütiket küldött be az osztályba, legyen az karácsony,szülinap, névnap, vagy egy átlagos hétfő reggel.Minden diákot biztatott, hogy soha ne adja fel az álmát, mint Samnek is.Jó viccekkel nevetettet minket, sosem panaszkodtunk, egyszerűen imádtuk.Mikor meghalt, egyszerre sírtunk mindannyian. Sam roppant össze a legjobban, 2 hónapig nem tudott megszólalni, és utána is csak tőmondatokban tudott megszólalni.Mára már vissza nyerte önmagát, de Carly,Freddie és én alig tudtuk vissza hozni a....
- Te figyelsz rám? - csettintett az arcom előtt kettőt Sam.
- Nem, bocsi, mit is mondtál?
- Azt hogy Anyu nem tudom, hogy mit szerethetett egy nála vagy 4 évvel idősebb paliban.
- Miért anyukád hány éves?
- 36...
Pont, mint én...Vagyis én 16 vagyok Logan 20, Sam anyja 36 az a fickó meg 40.De még is külömbözünk.Én éretlen vagyok, Sam anyja meg tudja hogy mit csinál.Csak ne tetszett volna meg Lo...
- Kezdem megunni, hogy süket fülek vesznek körül. - mordult rám és Carlosra Sam, miközben lihegve futottunk.Már csak egy perc, és vége a kínzásunknak.
- Miért mit mondtál? - lihegte Carlos. Mindhárman verejtékeztünk, Freddie és Carly vagy hatodjára hagytak le minket.
- Azt hogy pókot tettem a párnájára, és mikor meglátta, lányos sikítással menekült ki a házból, az se érdekelte, hogy pizsamában van.
- Erre te? - löktem meg gyengén.
- "Jöjjön máskor is!"
Kitört belőlünk a röhögés,az a szerencsénk, hogy a tanár hármat sípolt, szóval vége a 30 percnek.
- Jól van gyerekek pihenjetek, és ha kicsengettek, mehettek öltözni.PUCKETT,WEST,PENA GYERTEK IDE AZZONAL! - üvöltött a "békés" Mrs.Williams.Lassan oda bicegtünk a tanár elé.
- Mit akar? - morogta Sam.
- Pena, te új vagy itt igaz? - pergett le a tanárról Sam előbbi megnyilvánulása.
- Igen, miért? - kérdezte félve Carlos.
- Csak mert a te neved a névsor végén van, és egyetlen jegyed sincs.Hogy elkezdjük a naplót, órai munkára adok egy 4-est.Sok a fecsegés. West! - fordult felém - 4/5 -re állsz, jó a négyes, vagy futsz pár kört, vagy az órai munka 5-ösödet beírjam.Te viszonylag kevesebbet beszéltél.
- Az órai munka ötössel, feltornászom a jegyemet?
- Ha jövő órán is ötös lesz az órai munkád, akkor igen...
- Akkor jó az órai munka ötös.
- Oké - firkantott be egy ötöst a nevemhez - Puckett, órai munka 3-mas.Te fecsegtél a legtöbbet.
- És aztán? - nézett a tanárra Sam a nemtörődöm stílussal.
- Ennyi, mehettek. - és amint ezt kimondta, varázslatos módon megszólalt a csengő, és én ezt imádom.Sammel az öltözőt megrohamoztuk, és Sam egy olyan "THIS IS SPARTAAAAA" rúgással berontott az öltözőbe.Még senki sem volt itt, csak három végzős, közöttük a szőke ellenségem... Camille Roberts. Gyűlölöm azt a csajt, és a két csatlósát.A nővérem velük egy osztályba jár, de ő is utálja ezeket a dögöket.Mellékesen hozzá teszem hogy a Nővéremmel jó kapcsolatot ápolunk. A kisebbik barna hajú ( Jo Taylor) valami fiúról beszélt, a hozzánk kapcsolódó Egyetemből. Ez a Kolumbusz Kristóf gimnázium és egyetem,pofátlanul hozzánk van kötve egy szép kis egyetem, ráadásul, az ebédlőnk egybe van, így 5. óra után minden gyerek aki befizette az ebédet, oda csődül (Még az Egyetemisták is). Én ezért nem fizettem be, nincs kedvem rossz minőségű ebédre várni három-negyed órán keresztül. A szőkés - rózsaszín hajú (Katy Knight) arról beszélt, hogy mindenki csak a fiút nézi, minden szünetben a haverját keresi itt a Gimi részben.
- Képzeljétek, elment mellettem az előző szünetben, véletlenül meglökött és bocsánatot kért...ÁÁÁÁÁ - sikítottak fel mind a hárman.Gyorsan felöltöztünk Sammel, majd siettünk ki, ahol Carlos már várt minket.
- Képzeld el ment mellettünk egy irtó helyes srác - utánoztam a benti lányok hangját.
- Jaj ne is mond, véletlenül meglökött és bocsánatot kért - utánozta Sam is őket.
- Akkor azért van jó képű pasi illatod - szagoltam meg viccből, Carlos meg a röhögéstől lenyelte a rágóját.
- Volt rágod és nekem nem adtál Carlitos! - még mindig nyávogtam, tetetett felháborodással.
- Nem nekem, hanem Kendalliahnak. - mutatott a hátamögött beszélgető szökés-barna hajú fiúra.Megcélozva Kendallt, oda léptem hozzá.
- Há' adjon mán Kend, két darab rágot, mert megpusztulok barátosnémmal a rágó hiányban - montam vidéki akcentussal.Kendall meglátott, és rögtön a nyakamba ugrott.Alig bírtam kiszabadulni az öleléséből.
- Hát te? - kérdezte meg az agyon szorongatása után.
- Ide járok! - tettem kereszte a kezem. - Há' de Kended nem segítene ki rágóval?
Kendall kutatni kezdett a táskájában, majd megtalált három fajtát is.
- Melyik kell, epres, dinnyés vagy banános?Futottál? - nézett rám, ahogy látta a kipirult arcomat.
- Igen, és epres meg....- néztem természetes szőke barátnőmre.
- Dinnye. - vágta rá.Kendall oda adta nekünk, majd megismerkedett Sammel és a baseball ütőjével.Negyedik, ötödik óra nem volt érdekes, csak annyi volt hogy törin Mr.Michell lefeleltette Samet a Trójai háborúból, ami a legegyszerűbb anyag, mert ezt már általánosban is átvettük,de Sam Hitlerről magyarázott.Órák után bevágtam a szekrényembe a cuccaimat, majd hangos sikítozásra lettem figyelmes.Hátra fordultam és akkor jöttem rá, hogy az a diák akiről beszéltek a lányok az öltözőben az....
